Frutto di Mare, ahogyan készült...

A "Frutto di Mare" versenymunkánk elkészülésében a tervezés és a mérnöki munka tette ki a legnagyobb idõt az ötvösmunka mellett.

 

 

A forma alapját egy a természetben kialakult kagyló adta. Ebben az alakzatban elhelyezni aztán igazi kihívás volt az adott telefont.

 

 

Mivel a hely behatárolt, és a hajlatok is adottak voltak, a szerkezet sarkainak és anyagvastagságának tekintetében komoly akadályokba ütköztünk.

 

Hamarosan felismertük, hogy ha a formai alap kisebb lenne magasságában akár egy fél milliméterrel, már esélytelenné válna a készüléket befoglalni.

 

 

Sajnos a többi irányban is alig volt hely, így a munkának különösen precíznek kellett lennie. Érthetõ ezek után, hogy az ékszer elkészítése során a legtöbb idõt az agymunka és a tervezés vette igényba.

 

A telefonnak 3 felé kellett nyílnia a SIM kártya csere, és az akkumulátor elérhetõségének kedvéért. A gazdag forma ellenére a kijelzõnek elég közel kellett lennie a billentyûzethez, mert a kábel hossza adott volt.

 

Minden részletnek oldható kötésekkel kellett összekapcsolódnia, mert a mûanyag, kõ és sok más elektromos alkatrésznek nem volt szabad a forrasztási hõtõl sérülnie.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az antennát maximálisan el kellett szeparálni, nem-különben az elektomos részeket, azaz az a teljes belsõ szerkezetet.

Mivel a billentyûzet kézzel vésett drágakövekbõl lett kialakítva, újabb gondok merültek fel. A klaviatúra befoglaló alakjának meg kellett felelni az alapformának, és mûködnie is kellett.

Az áttetszõ köveknek nem volt szabad rálátást engedni a nyomtatott áramkörökre alattuk, de az aztbeszt tû zárványoknak szépen ki kellett emelkednie.

A zsanér okozta a másik legnagyobb gondot. Amellett, hogy majd' fél kilógramm aranyat kellett biztonságosan megtartania. Háromfelé kellett nyíljon úgy,

hogy az adatkábel "z" alakban tudjon rajta átmenni, és ellássa egy tahiti gyöngy tartásának, és a két fõ fél zárásának szerepét is a csukott állapotban.

Végül 4 ember három havi munkájának eredményeképpen megszületett a remekmû. Úgy érezzük, annyi erõfeszítés, pénz és kitartó munka van a tárgy mögött, hogy nem fog senki utánnunk csinálni egy ilyen telefont.

A zsürizés után aztán meglepõdtünk, mert csak a harmadik helyezést kaptuk meg egy a maguk nemében érdekes pecsétgyûrû, és mandzsettagomb mögött...

Sajnos a sok éjszakázást és fásultságig tartó erõfeszítést nem értékelték, nem fogták fel. Talán más szempontok munkáltak. A mi lelkiismeretünk viszont tiszta volt, és úgy éreztük, olyat tettünk le az asztalra, mely után nem kell szégyenkezzünk.

 

A média hetekig számolt be különbözõ írott és vizuális formáiban az ékszerkülönlegességrõl. Sok új kapu nyílt meg, de mind közül a leginkább örömteli, hogy Tahitin a központból egy Grand Prix (nagy díjat) ítéltek meg a tárgynak, így eljuttatva a nemzetközi döntõre Hong Kongba, melyet 2004 szeptemberében rendeztek meg.

A szervezõk szavival élve:
-
ez a tárgy az elsõ olyan magyar munka, mely a tahiti gyöngyversenyek során elõször indul komoly eséllyel nemzetközi szinten
- a Frutto di Mare többet tett a tahiti gyöngy presztizséért, mint eddig minden más Magyarországon

 

A verseny Hong Kongban...

 

vissza az elõzõ oldalra

Visszatérés a fõoldalra...