Az ékszerek napjainkban nagyon sokféle, gyakran egészen eltérõ techikával készülnek. A különbségeket itt is az elõállítási ár, egyszerûség, tömegtermelés, vagy az igényesség szabja meg. Ahhoz, hogy megértsük, miért van mûveleti anyagveszteség, mi kerül annyiba egy ékszeren, mitõl romlik, vagy törik el egy tárgy, mitõl kopik meg, és miért esik ki a kõ néha, jó tudni, hogy mi, hogyan mûködik a gyakorlatban, az elõállításban.

Általános jelenség, mikor a vásárló belép az üzletbe, és rövid társalgás után kiderül, hogy hozott aranyból szeretne ékszert készíttetni. Ilynekor természetesen csökkentett árral kell kalkulálni a kiválasztott darab elkészítésekor, de sokan abban a tévhitben élnek, hogy mivel anyaguk van, ingyen lesz az egész. Ha pedig sok anyaguk van, akkor sok g -os tárgyat kapnak kézhez, alacsony összegért. Sajnos ez nem így van !

A 14k -os tört arany olyan 14k -os arany ötvözet, melynek finomságát a forrasztó anyag megtöri, lecsökkenti, újra olvasztva pedig tönkreteszi kiváló megmunkálhatóságát. Az így kapott alapanyag törni fog, repedezni, és felkeményedik. Ezért aztán minden így behozott anyagot elsõ körben finomságvizsgálatnak kell aláveti, majd összeolvasztás után, elválasztani ötvözõitõl, és a megtisztult szín aranyat újtra ötvözni, a szükséges színûre, és finomságúra. Ez a folyamat kb.: 2% -mûveleti- színarany veszteséggel, idõvel és költségekkel jár, elsõ lépésként.

Innen kezdõdik az effektív munka. Ekkorra ismerni kell a kívánt méreteket, nemesfémötvözetek fajtáit (finomság, szín, stb...), kövek mennyiségét, minõségét, az elvárásokat az ékszerrel kapcsolatban, a felületi eljárásokra való igényeket, és minden szükséges adatot, ahhoz, hogy a legrövidebb idõn belûl elkészülhesen az adott tárgy. Az ékszerek minden változata sima lemezekbõl és huzalokból készülnek. Mindíg elsõ lépés, az adott célnak megfelelõ anyagelõkészítés.

Ezután ezeket a félkész anyagokat feldarabolva, fûrészelgetve, meghajlítva, formára alakítva, egymáshoz forrasztva készül el a nemesfém tárgy. A mûveleti veszteség itt is minden munkafolyamatnál elkerülhetetlenül jelentkezik. A munka idõt vesz igénybe, a szerszámok kopása, a forrasztáshoz használt gáz, az áram, minden a készülõ darabot terheli.

Az így megalkotott ékszert egészen finom smirglik sorozatával át kell dörzsölni, és össze kell szerelni. Ezután mehet a NEHITI -be, a fémjelzõ hivatalba, ahol vizsgálat után, -normális keretek között- kb.: 1 hét alatt belenyomják a hitelesítõ fémjelzõ pecsétet. Az idõn kívül természetesen ez is költségekkel jár. Jelen pillanatban aktuális fémjelzõ nyomatok rajzolatai:

Az így megütött tárgy rendbehozása után nincs más hátra, mint a felületi kidolgozás. A fényesítés, koptatás, entgold, mattítás, kövek foglalása, vésés, ezüstözés, vagy más galvanoplasztikai eljárás, és az ékszer átadása. Ezek a munkafolyamatok mind idõ és költségigényesek, és a hozott arany, pontos számítások szerint 12% -ot veszít tömegébõl úgy, hogy annak visszanyerése nem lehetséges. Az ékszerek készítését többféle adó is terheli, ezek sem kikerülhetõek.

A Splendor - Ékszer -ben, minden termékére garanciát vállalunk. A garanciajegy a bármikor beváltható háromszori ingynes tisztítás és polírozás mellett, bármilyen -a rendeltetés szerûen használt- ékszereken adódó gondok vagy reklamációk garanciális javítására jogosít.

Ahhoz, hogy értsünk valamennyit az ékszerünkhöz, és óvni tudjuk, nem árt begyüjteni egy minimális adag információt. A Splendor garanciajegy hátoldala használati javaslatot tartalmaz, minden egyes tárgy gyenge pontjait, óvni való részeit, érzékenységeit felsorolva. Ezekre figyelve a nemesfém tárgyunk hosszabb életû lesz, lassabban kopik, és nem fog eltörni, szétesni, vagy behorpadni.

Lássunk néhány általános érvényû tudnivalót:

- A nemesfémek tulajdonsága, hogy nem oxidálódnak. Egyes esetekben mégis megváltozhat a színük. Az ezüst, kénes környezetben kén szulfidot alkotva (gyakran önnön testünk kipárolgásaitól), befeketedik. Ellene idõszakos megoldást jelenthet egy ezüstözés, vagy ródium bevonat.
Az arany nem képez kén szulfidot, de ötvözõi reakcióba léphetnek bárki dezodorjával, és fõleg minden gyógyfürdõben megvan az esély, hogy bebarnuljanak. Megoldás lehet egy szín-aranyozás, egy entgoldozás (az aranyozás ellentétje), mikor minden egyes pontról, egyenlõ mennyiségû arany jön le, ezzel felfényesítve a tárgyat.

- A nemesfémek legnagyobb ellensége a hétköznapokban a higany (lázmérõ), és a cin forrasz (elektrotechnikában sûrûn használt forrasztó anyag). Ezekkel való érintkezés végzetes lehet, tisztításuk szinte lehetetlen. Ugyanígy vigyázni kell minden más agresszív vegyszerrel, fertõtlenítõ folyadékokkal, savakkal.

- A nemesfém ötvözetek puhák. Puhábbak az acélnál, és sok más fémnél, ezért a környezetben elõforduló tárgyak koptatják õket. Egy drágakõ foglalata, -ami kiállhat az ékszer síkjából- egy felületi minta véset, a tárgy fényének szépsége, a mattítás, mind könnyen elkopik, és elmosódásával, eltünésével, vagy a kõ kiesésével fenyeget, amennyiben nem vigyázunk rá kellõképpen. Itt megjegyzendõ, hogy vegye mindenki figyelembe azt, hogy: az ékszer, az nemesfém dísztárgy, és óvni kell - mint ahogyan az ember a ruháját, vagy az autóját vigyázza. Fõképp a gyûrûk és karkötõk vannak kitéve miinden fajta behatásnak, pedig egy üreges karkötõt csak különleges alkalmakra volna szabad felvenni.

- A kövek és drágakövek, értékes ásványok, de nem keményebbek a környezetünkben elõforduló tárgyaknál. Még a gyémántra sem érvényes a keménységi mutató alapján hitt sebezhetetlenség, mert minden kõ könnyen hasad egy bizonyos irányba, melyet a szerkezete, felépítse határoz meg. A valódi kövek szinte minden esetben zárványokkal, apró törésvonalakkal, repedésekkel tarkítottak, amik mentén könnyen elpattannak, lecsorbulnak, ha nem vigyázunk rájuk kellõ képpen, és akkor lõttek az értéktartásának.

- A természetes gyöngyök (és egyes kövek is: opálok, türkiz, stb.) víztartalmú képzõdmények. Hõ hatására elveszíthetik fényüket, eltörhetnek, felrepedezhetnek. Kiszáradásuk ellen idõnként nem árt vízbe áztatin õket.

- A gyöngyök az egyetlen vizes környezetben kialakuló "drágakövek". Vízbázisuk miatt fontos néha -esetleg sós- vízbe áztatni, majd puha ruhával szárazra törölni. Fontos, hogy ne tartsuk más ékszerekkel együtt, mert felületi puhasága miatt könnyen sérül, karcolódik. Nagyon kell óvni savas vagy lúgos vegyszerektõl, hajlakktól, parfümöktõl. Tûzõ napon sem szabad tartani.
Ugyanakkor hosszú idõn át nem szabad vízben tárolni a gyöngyös ékszereket, mert gyakori a kövek ragasztása a mechanikus rögzítés mellett, és a melegvíz, vagy hosszú áztatás oldhatja a ragasztót, és így a gyöngy rögzítettsége bizonytalanná válik. Érdemes ezért idõközönként a fixálás mináségét ellenõrizni, vagy ötvössel frissíttettni.

- A drágakövek foglalása ragasztóanyagokat nélkülözve történik. A követ a -pár tized mm vastagságban- fölé nyomott nemesfémréteg rögzíti. Így a foglalat megsérülése, elkopása, a kövek mozgását, majd elvesztését eredményezheti. Vannak stabilabb és kényesebb megoldású foglalatok, de mindet óvni érdemes.

- Az ezüstmûves tárgyak nagy felületeik és puha alapanyaguk miatt rendkívül sérülékenyek. Fõleg ütés érzékenyek.

- A napjainkban, oly divatos, vastagnak tûnõ, de olcsó, üreges ékszerek a legkönnyebben rongálódó kategória. Tizedmilliméternyi falvastagságuk könnyen horpad, gyorsan kopik, és azt ezt követõ törés, vagy szakadás nehezen, bonyolultan (drágán) javítható. Élettartamuk 1 héttõl, maximum 3-5 évig terjedhet.

További kérdéseiket feltehetik ITT...

vissza az elõzõ oldalra

Visszatérés a fõoldalra.